Az Ennagram mítosza

Hol volt, hol nem.. volt egyszer egy iskola, ahol isteneket és istennőket neveltek. Ahogy egy-egy lélek a tapasztalások során érettebbé vált, úgy léphetett tovább más galaxisok és bolygók iskoláiba.

Néhányan gyorsan fejlődtek, haladtak, néhányan azonban lassabban, nehézkesebben, mivel jobban kötődtek a formához. Ezért számukra egy segítő iskolát állítottak fel, egy parányi bolygón, ahol a maguk ütemében tanulhattak, távol, sok millió fényévnyire a világmindenség központjától, ahol zavart kelthettek volna. Az ő segítő iskolájukban, minden egyszerűsített volt, hogy a leckéiket jól elsajátíthassák, ezért kilenc lehetséges változat között választhattak, amelyben megtestesülhettek.

Amikor egy lélek testet ölteni készült, az istenek körének közepén állva, elnézett egyenként mind a kilenc irányba. Múltbeli cselekedeteinek, gondolatainak, érzéseinek hullámai pörgették körbe - körbe, a cselekedeteik és azok visszahatásai, a karma szerint.

Mindegyik szerepből felvett magába valamit. Végül kiválasztotta a jelen létéletére, a tapasztalatok alapján a legmegfelelőbbet. A 9 lehetséges szerep ezen a bolygón: A Kormányzó, Az Isteni Anya, A Varázsló, A Művész, A Misztikus Filozófus, A Hős Apa, A Mágikus Gyermek, A Harcos és A Szent.

A forgástól transzba esett lélek elaludt.

A régi cselekedeteinek hullámai még forgásban tartották, így még mélyebb álomba zuhanva, választott szerepéről is megfeledkezett, álmodni kezdett. Így történt, hogy amikor megszületett, azt álmodta, ébren van és ezzel a tévedésével megváltoztatta szerepe tulajdonságait.

A Kormányzó szerepe például a neurotikus változattá, a tökéletesség dühös rögeszméjévé változott. Az Isteni Anya, neurotikus segítővé vált, aki azért ad, mert rászorul, hogy kapjon. A Varázsló, neurotikus bűvésszé lett, a reklámügynökké, aki a társadalom elvárásainak adja el magát és így tovább, ezért az alvajáró szerepváltozatok nyilvánulnak meg a kilenc pont mindegyikében.

Évezredek múltak, lassan mindenki nagyon unni kezdte a játékot. A világmindenség többi részében, annyira előbbre jártak már a fejlődésben, hogy csaknem megfeledkeztek az anyag fogságába rekedt lelkek kicsiny iskolájáról a parányi bolygón. Ahol azonban a lelkek olyan mélyen belevesztek a játékukba, hogy egyre gyakrabban kezdték felrobbantgatni magukat, sőt olyan fegyvereket találtak ki, amik képesek feltépni a kozmikus mezőt, diszharmóniát teremtve a világmindenség jókora részén.

Megértették tehát, hogy tenni kell valamit ez ellen, ezért odaadták a lényeknek a saját használati utasításukat, az önmaguk választotta szerepeik leírását. A választás lehetősége így adottá vált, tönkreteszik-e a létük bölcsőjét Földanyát, vagy kitakarítják a szemetet, amihez a leírással külön segítséget kaptak.

Most itt következne a mese vége , hogy éltek vele, változtak "és boldogan éltek míg meg nem haltak", de sajnos ma még ez egy befejezetlen történet.

Te, kedves olvasóm, személy szerint mit választanál, mit választasz?