A történetem

1996 ot írtunk, sikeres üzletasszonyként két cég tulajdonosa és ügyvezetőjeként tettem a dolgom és szerettem, a magánéletem viszont romokban hevert. Pszichés PMS-el, évek óta szívritmus szabályzó gyógyszeren, epekövességgel egy műtét árnyékában, két felnőtté váló és leválni készülő fiúval, egy zsarnoki párral és egyben üzlettárssal, nos nem volt épp diadalmenet. Az egyre gyakoribb éjszakai rosszulléteim, görcsös rohamaim, - bár kialakítottam egy menetrendet, tea, görcsoldó, meleg zsurló az epére és/vagy éjszakai ügyelet, injekció, alvás.. - kezdtek felemészteni. Így sok kín után elfogadtam a műtétet, ám...

Egy ilyen gyötrő éjszakát követően a könyvelőimhez érve, mivel igen meglepetten néztek rám, s kérdeztek, elmondtam mi van. Egyikük csendben megjegyezte, kipróbálhatnád a reikit.. egy esély, egy lehetőség.. energia, rendet tesz.. én csak néztem rá értetlenül, de belül valami megmoccant bennem.. Őszintén szólva, van az a pont, amikor már annyira eleged van.. és ma már tudom, ez a megadásé..

A következő nap, kissé aggodalommal vegyes érzésekkel besétáltam egy terembe, sok, csendben a szőnyegen heverő, néhány beszélgető ember közé. Megnéztek, rám mosolyogtak és helyem is lett hirtelen.. Sipi a reiki mester a terem végében ült, csak annyit kérdezett, hogyan szólíthatnak, majd annyit mondott, csak hagyjam lenni a dolgokat.. 

Egy teljesen új, szokatlan közegbe kerültem, befogadtak, természetes egyszerűséggel, csak úgy..

Kis idő múlva halk zene kezdődött, sokan lefeküdtek, a mellettem levő intett, kövessem a többieket, majd becsukta a szemét. Én is melléje hevertem a tatamira, s csukott szemmel vártam. Egyszerre valami elképesztően meleget éreztem az arcomon, meglepetten kinyitottam a szemem, két tenyeret láttam, majd a talpaimon is két meleg tenyér.. hagytam lenni és egyszerre valami hihetetlen könnyűség áradt szét bennem, mintha mázsás sziklák gördültek volna le rólam, a könnyeim megeredtek és csak folytak megállíthatatlanul.. Ott voltam a következőn és a következőn, heteken át és már hat lóval se tudtak volna visszatartani, pedig megpróbálta a párom, nem is egyszer, hol manipulálva, hol hatalmi szóval, de sikertelenül. 

Gyógyultam ezerrel, visszatért az erőm, a derűm, a lendületem is. És elmaradtak a rohamok és néha "elfelejtettem" gyógyszerezni magam, igaz lassan csökkenő ütemben, de nem volt már rá szükségem és ebben az orvosom is megerősített. Felismertem magammal kapcsolatban sok összefüggést, tudtam változni és ez újabb és újabb megértésekhez vezetett, újra tudtam élni..

A következő tanfolyamon, a Reiki I. avatáson már ott voltam, csodás és felemelő élményekkel gazdagodtam. 

És aznap éjjel megébredtem és éreztem indul a görcsroham, összerántott mint a rugó a bicskát.. Görnyedezve indultam a konyha felé, tea, görcsoldó.. és megálltam.. itt van az "eszközöm" a kezeim.. lekértem a reikit és az epémre tettem a kezem, és a görcs oldódni kezdett, szép lassan mint egy felhő eloszlott. Percekig csak ültem, majd visszamentem az ágyamba és úgy aludtam reggelig, mint a tej..

A Reiki II. után, már a szimbólumok erejét is használva, egyre több tapasztalat birtokában, ráébredtem, hogy ez egy új életforma, bár látszólag minden ment a régiben, de minőségében lett más. Hogy ráláttam, megértettem mi igaz, mi nem, nem voltam már manipulálható, hogy a béke kedvéért már nem kötöttem kompromisszumokat, hogy tudtam félelem nélkül nemet mondani, ha valamivel lélekben nem egyeztem, mindez rövid idő alatt lezárt helyzeteket és megnyitott új lehetőségeket. 

1997. május 6.-n éjjel fél kettőkor az életem ismét fordulóponthoz ért és elkezdődött az én 7 éves bicskei elvonulásom, a felkészülésem részeként a küldetésemre, arra, amit azóta is élek és áldok, bár könnyűnek nem nevezném, de annál örömtelibb és fényesebb. 

Vannak megállásaim időről időre, megtorpanásaim, sőt tévutaim is, de azt gondolom ez a személyes fejlődésem része, mind egy -egy lehetőség és ha visszanézek és felteszem a kérdést magamnak, a válasz egyértelmű, igen, ma is így tennék, mindent.